Napi Fix

Mi a gond a médiatörvénnyel 1. - válasz Dévényi Istvánnak

Polyák Gábor volt ORTT elnök-jelölt értékelése:

A tervezet a törvény tárgyi hatályát indokolatlanul szélesen határozza meg, aminek eredményeként a nyomtatott, illetve a mozgóképet nem tartalmazó online sajtótermékek is a Médiatanács felügyelete alá kerülnek. Olyan jogsértések esetében, amelyek eddig a sértett és a sajtótermék közötti (személyiségvédelem), illetve az ügyészség által kezdeményezett (gyűlöletbeszéd) bírósági jogvitákban voltak orvosolhatók, a tervezet szerint hatósági, közigazgatási eszközök alkalmazására is sor kerülhet. A megoldás nem csak Európában példa nélküli, de a hazai joggyakorlatban sem merült fel olyan probléma, amely e változást megalapozná. A hatóság jogkörét a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény meglehetősen bizonytalan tartalmú tényállásaival (ld. közerkölcs, alkotmányos rend), valamint a kiszabható bírság összegével összevetve megállapítható, hogy az új szabályozás a sajtószabadság súlyos és indokolatlan korlátozása, ami az újságírói és a szerkesztői tevékenységre folyamatos és kiszámíthatatlan fenyegetést jelent. A bírságok összege egyértelműen alkalmas arra, hogy a hatóság egyes sajtótermékek működését ellehetetlenítse. Módosítási javaslat: a törvény tárgyi hatályának korlátozása a médiaszolgáltatásokra, a sajtótermékekre vonatkozó összes rendelkezés törlése.

Ehhez kapcsolódik a törvénynek az rendelkezése, ami szerint a médiahatóság „jogosult a médiaszolgáltatással, sajtótermék kiadásával, illetve műsorterjesztéssel kapcsolatos – akár törvény által védett titkot is magában foglaló – adatot tartalmazó valamennyi eszközt, iratot, dokumentumot megtekinteni, megvizsgálni, azokról másolatot, kivonatot készíteni”. Ez indokolatlanul széles „nyomozati” jogkör, ami újabb súlyos korlátozása a szerkesztői szabadságnak, és az információforrások védelmére vonatkozó szabályokkal is ütközik.

Szükségtelen és aránytalan beavatkozás a sajtószabadság gyakorlásába. 37/1992. (VI. 10.) AB hat.: „A sajtószabadságnak elsősorban külső korlátai vannak (amelyek a sajtó sajátosságainak megfelelő speciális intézményekben is testet öltenek, amilyen pl. a sajtóhelyreigazítás vagy a nagy nyilvánosságkritériuma a büntetőjogban). A sajtószabadságot azonban elsősorban az állam tartalmi be nem avatkozása biztosítja; ennek felel meg például a cenzúra tilalma és a szabad lapalapítás lehetősége. Ezzel a tartózkodással az állam elvileg lehetővé teszi, hogy a társadalomban meglévő vélemények, valamint a közérdekű információk teljessége megjelenjen a sajtóban.” Szükségtelen, mert nincs olyan jogsértés, ami a speciális „médiaigazgatásra vonatkozó szabályok” nélkül ne lenne orvosolható. Az AB által hivatkozott külső korlátokat a Ptk, a Btk, az Avtv. és egyéb, általános jogszabályok jelölik ki, és e korlátok megsértése esetén bírósági eljárásnak van helye. Az 1996. évi I. törvény 3. §-át, ami jelentős részben visszaköszön az Smtv-ben, az AB az 1006/B/2001. számú határozata vizsgálta, és kifejezetten a rádiózásra és televíziózásra vonatkozóan találta alkotmányosnak, alapvetően e médiumok jelentős befolyásoló ereje miatt. A 46/2007. (VI. 27.) AB hat. a személyiségi jogok sérelmének közigazgatási eljárásban való vizsgálatát találta alkotmányosnak, megint csak kifejezetten a rádiózás és televíziózás vonatkozásában. A korlátozás aránytalansága a kilátásba helyezett szankciók nagyságából, illetve a jogsértések felderítéséhez rendelkezésre álló eszközökből következik. Mindezek együtt „a vélemények közlésével szemben is visszatartó hatással járnak” (ld. 57/2001 (XII. 5.) AB hat.).

A médiabiztosra vonatkozó szabályozás hasonló okokból alkotmánysértő. Abban az eljárásban az sem tisztázott, hogy mi lehet az eljárás jogalapja, ennek ellenére a biztost teljes körű irat-betekintési jog illeti meg, és bár szankció alkalmazására nem kerül sor, a Médiatanács elnökét mindenről tájékoztatni kell. Ennek is súlyos visszatartó hatása van.A Médiatanács az internetes hozzáférés- és tárhely-szolgáltatókat is kötelezheti a jogsértő tartalom továbbításának abbahagyására. Ez különösen a hozzáférés-szolgáltatókra ró súlyos terhet – az adatforgalomból ki kell szűrniük az adott tartalmat –, az internet működésével alapvetően nincs összhangban, és technikailag igen könnyen kijátszható.

A Médiatanács gyakorlatilag a világ bármely rádiójával, újságjával vagy online sajtótermékével szemben felléphet, ha azt Magyarországon is terjesztik. Még ha közösségi jogi szempontból lehet is érvelni a javaslat mellett (a felsorolt védett érdekek alapvetően nyomós közérdekű oknak tekinthetők, így a szolgáltatás-nyújtás szabadságának diszkriminációmentes korlátozását lehetővé tehetik), de a rendelkezés végrehajthatósága meglehetősen kétséges. A szándék nyilván elsősorban a jogsértő külföldi honlapokkal szembeni fellépés, de a rendelkezéstől ez nem lesz egyszerűbb, mint eddig volt, ráadásul külföldi újságokat is a szabályozás hatálya alá vonunk.

A jogmegkerülés tilalmának szabályozása túl széles. Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv e lehetőséget csak olyan esetekre tartja fenn, amelyek az irányelvben szabályozott kérdést érintenek, a tervezet ehhez képest a teljes magyar médiaszabályozást be kívánja tartatni a külföldi szolgáltatókkal. Ez a közösségi joggal egyértelműen nincs összhangban. Módosító javaslat: a szabályozás (179. §) alkalmazási körének szűkítése a gyermekvédelmi, gyűlöletkeltést tiltó és a kereskedelmi közleményekre vonatkozó szabályozásra.

A tervezet a jogmegkerülés tilalmát kiterjeszti az összes médiumra. Ez közösségi jogi szempontból is aggályos – a szolgáltatásnyújtás szabadságát túlzottan korlátozó –, és végrehajthatatlan.

A pályáztatási szabályok a Médiatanács számára lehetővé teszik, hogy az adott médiaszolgáltatási jogosultság (frekvencia) pályáztatását mindaddig ne zárja le, amíg olyan pályázó nem érkezik, amely elnyeri a hatóság tetszését. A hatóság a pályázati eljárást ugyanis bármikor megszüntetheti, ha a „mérlegelése szerinti médiapolitikai szempontok […] a pályázati eljárás lefolytatásával nem biztosíthatóak”, illetve ha a nyertes pályázó „pályázati ajánlata összességében vagy egészében nem felel meg az e törvényben foglalt céloknak és alapelveknek”. Utóbbi fordulat nem csak értelmetlen – hogyan lett ilyen körülmények között az adott pályázat nyertes? –, hanem leplezetlen cenzúra is, ugyanis a hatóság a műsort anélkül minősíti, hogy a műsor egyáltalán elkészült volna. E pályáztatási szabályok a hatóság önkényes jogalkalmazását biztosítják, és teljes jogbizonytalansághoz, a pályázók oldalán pedig átláthatatlan és kiszámíthatatlan eljáráshoz vezetnek.

46/2007. (VI. 27.) AB hat.: „A Médiatörvény ezeknek a követelményeknek nem felel meg. A műsorszolgáltatási jogosultság pályáztatására vonatkozó törvényi szabályozás nem intézményesített átlátható pályázati rendszert. E hiányosság alkotmányellenes helyzetet eredményez, mert nem teszi lehetővé, hogy a műsorszolgáltatási jogosultságok elnyerésére átlátható döntéshozatali eljárás keretében kerüljön sor, ami kétséget ébreszthet a műsorszolgáltatók sajtószabadságnak megfelelő független működését illetően.” A pályázat megszüntetésének szabályozása jelen esetben is kizárja az átlátható pályázati rendszer működését. Ugyanezt a követelményt sérti a pályázati szempontok szabályozásának teljes hiánya : „A műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó pályázat során alkalmazandó értékelési szempontok törvényben nem szabályozottak, a döntéshozatali eljárás a pályázók és a nyilvánosság számára nem követhető. További hiányosság, hogy nem rendelkezik törvény a műsorszolgáltatási jogosultság elnyerése érdekében benyújtott pályázatok elbírálásának határidejéről, és a törvényből a pályázati eljárás során hozott ORTT határozatok indokolásának a kötelezettsége sem következik.” (46/2007. (VI. 27.) AB hat.) Mindezeket a követelményeket sérti az új törvény is.

A közszolgálatisággal kapcsolatos egyik alapvető probléma a hírműsor-gyártás centralizációja, ami a közszolgálatiságot éppen az egyik legfontosabb tevékenységében, a tájékoztatásban korlátozza. A várt költségcsökkenés egyrészt nem lehet a médiaszabadságot felülíró kizárólagos szempont, másrészt hatástanulmányok nem támasztják alá az érdemi költségcsökkenés tényét.

A közszolgálatisággal kapcsolatos következő súlyos probléma, hogy továbbra sincs olyan dokumentum, amelyből a közszolgálati kötelezettségek egyértelműen meghatározhatók és számonkérhetők. Az új tervezet világossá tette, hogy a Közszolgálati Kódex nem ezt a célt szolgálja, annak ellenére, hogy a Kódexre vonatkozó augusztusi szabályok még lehetővé tettek egy ilyen értelmezést. Ehhez kapcsolódik a harmadik probléma, a finanszírozás átláthatóságának hiánya. Az Európai Unió kizárólag olyan finanszírozási megoldást fogad el, amelyben meghatározott közszolgálati feladatokhoz meghatározott összeget rendelnek; ez elsősorban a túlfinanszírozás ellen jelent garanciát, de tökéletesen alkalmas az alulfinanszírozás elkerülésére is. A tervezet azonban a finanszírozást nem köti konkrét feladatellátáshoz, és a felhasználható összeg mértéke teljesen független az egyes közszolgálati médiaszolgáltatók tényleges terheitől. A közösségi joggal csak az a szabályozás lenne összhangban, ami a közszolgálatiság finanszírozásának összes forrását nem felülről zárt rendszerként, hanem szakmai szempontok alapján kialakítva, a forrásokat az igazolt igényekhez igazítva határozná meg. Módosítási javaslat: a Közszolgálati Kódex átalakítása szabályzatból társadalmi megrendeléssé, amely évente és médiaszolgáltatónként meghatározza a közszolgálati feladatokat, műsorpercre lebontott költségtervekkel. A finanszírozási forrásokat e megrendeléshez kell igazítani, figyelembe véve az egyes médiaszolgáltatók saját bevételeit. Az Európai Bizottság vonatkozó közleményét a szabályozásnál figyelembe kell venni.

A Közszolgálati Költségvetési Tanács működése egyébként is alulszabályozott, a törvény semmilyen szempontot nem ad az források felosztásához; ilyen szempont lehetne többek között az egyes közszolgálati médiaszolgáltatók következő évi műsorterve, indokolt fejlesztési elképzelései. E Tanácsban feltétlenül helye lenne továbbá a társadalmi kontrollt ellátó Közszolgálati Testületnek, amely a tervezet alapján a közszolgálatiságot érdemben alakító hatáskörre nem rendelkezik. Módosítási javaslat: a Közszolgálati Költségvetési Tanács kibővítése a Közszolgálati Testület delegáltjaival, szempontok meghatározása a források elosztásához.

Továbbra sem világos az Alap és a közszolgálati médiaszolgáltatók viszonya. A tervezet szerint az Alap a közszolgálati médiaszolgáltatók műsorszámainak előállítását, megrendelését, megvásárlását támogatja és elvégzi; ez akár a közszolgálati médiaszolgáltatók önállóságának teljes elvesztését is eredményezheti. Módosítási javaslat: legalább annak beiktatása, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatók szerkesztői önállóságának tiszteletben tartásával, a közszolgálati médiaszolgáltatók által meghatározott módon és keretek között.

Ez a szabályozás jelentősen csorbítja a társadalmi kontrollt, mivel a költségvetési kérdéseket érintő döntésekben sem a Kuratórium, sem a Közszolgálati Testület nem vesz részt. A finanszírozás egyébként is alkotmánysértő, mert nem igazodik a közszolgálati feladatokhoz, így nincs garancia arra, hogy a rendelkezésre álló összeg valóban fedezi is a közszolgálati funkciókat.

A médiapiaci koncentráció megelőzésére, illetve a jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatókra vonatkozó szabályozás azzal a kockázattal jár, hogy gyakorlatilag minden esetben más EU-tagállamban letelepedett médiaszolgáltatókat von a szabályozás hatálya alá, ami nemcsak az Európai Bíróság kétes kimenetelű eljárásait hozza magával, hanem a végrehajtás nehézségét is, különösen olyan esetekben, amikor az érintett vállalkozás egyetlen médiaszolgáltatása sem Magyarországon működik. Ráadásul a jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatókra vonatkozó szabályozás olyan eredményre is vezethet, hogy valamely tematikus sport-, gyerek-, stb. csatorna lesz köteles hírműsort szolgáltatni. Módosító javaslat: annak rögzítése, hogy tematikus csatorna nem kötelezhető hírszolgáltatásra.

A kereszttulajdonlási szabályok teljes hiánya a sokszínű tájékoztatás követelményét sérti. A médiapiaci folyamatok alátámasztják azt a veszélyt, hogy ugyanaz a vállalkozás a maga által képviselt álláspontot számos médium-típuson keresztül jelenítheti meg. Olyan véleménymonopóliumok jönnek létre, amelyek a sajtószabadság működését veszélyeztetik (1/2007. (I. 18.) AB hat.). Ez különösen a hazai médiapiaci folyamatokra tekintettel jelent súlyos alkotmányos kockázatot.

A társszabályozás rendszerének kialakítása egyrészt indokolatlanul kizárja a televíziós szolgáltatásokat e rendszerből, másrészt a Médiatanács számára lehetővé teszi, hogy bármikor felfüggessze az adott társszabályozó intézmény működését, ha az „megítélése szerint nem felel meg a jogszabályoknak vagy a felek közötti közigazgatási szerződés rendelkezéseinek”.  A társszabályozási jogosultság felmondását indokolt lenne bírósági úthoz kötni, bizonyított jogsértés esetén.